Esős őszi idő volt. Yusuke éppen pár szörnnyel harcolt. Most is könnyű munkája volt, mint az elmúlt két hónapban.

-         Mikor találok már egy méltó ellenfelet?- kérdezte miközben a szörnyek ellen harcolt.

Tíz perc múlva már otthon is volt és éppen a tv-t nézte, amikor Botan sietve beállított.

-         Yusuke, nagy baj van!

-         Mi az már megint?

-         Egy szörny kiszabadult!

-         Na és?

-         Csak, hogy ez az egyik legveszélyesebb szörny!

-         Na végre akkor egy méltó ellenfél.

Yusuke amikor kiért a háza elé Kuwabara már ott várta.

-         Hol voltál eddig?- türelmetlenkedett Kuwabara

-         Ne türelmetlenkedjél már! Na hol van az a szörny Botan?

-         Legutoljára a városba látták.

-         Pontosabb helyzetet nem tudnál adni.- ekkor hirtelen egy robbanás történt- Azt hiszem, már meg van.

Elkezdtek sietni a robbanás felé. Mire oda értek az egész utca lángokba állt. A lángok közepén egy kék hajú alak állt.

-         Yusuke, azt hittem már, hogy ide se érsz.

-         Ki vagy te?- kérdezte Yusuke de már az alak nem volt ott. - Hol vagy?

-         A hátad mögött. - Yusuke megfordult de akkora ütés érte az arcát, hogy a legközelebbi autóig repült. – Csak ennyi telik a nagy Yusuketól? Még meg se erőltettem magam.

-         Na végre egy méltó ellenfél. - mondta Yusuke miközben felállt.

Ekkor Yusuke támadásba kezdett. De mire ütni akart addigra a rejtélyes alak megint eltűnt.

-         Hol vagy már megint? Ne menekülj!

-         Ki mondta, hogy menekülök-szólt megint a hang a háta mögül.

-         Meg vagy, reigan!- Yusuke megküldte a támadását, ami elől ellenfele nem tudott elugrani.

-         Ez az Urameshi!- kiabálta Kuwabara.

-         Hé, neked nem kéne harcolnod?- kérdezte Botan.

-         Ö… Nem akarom megakadályozni Urameshit abba, hogy fejlődjön.

-         Vagy azért mert gyáva vagy?

-         Inkább nézzük a harcot. Úgy látom Urameshi kiütötte az alakot.

-         Tévedsz-szólalt meg Hiei nem messze.

-         Te mit keresel itt? Miért nem segítesz Yusukenak?

-         Azért mert ez a szörny erősebb még nálam is.

-         Ezt, hogy érted?

-         Úgy, hogy Yusukenak 2 reigant kéne lőnie egymás után az alakra.

A rejtélyes alak hirtelen mintha misem történt volna föl kelt a földről.

-    Megmondtam. - szólalt meg Hiei.

-    Szép lövés volt, csak nem tudott megállítani.

-    Ki vagy te?- kérdezte Urameshi.

-    A nevem Kyriachi. És most meg foglak ölni.

Kyriachi hirtelen támadásba kezdett és hasba rúgta Yusuket aki a rúgástól hátra repült.

-         Most ahogy ott fekszel a földön simából, megölhetnélek.

-         Elég Kyriachi - szólalt meg Koenma.

-         Mi? Te ismered ezt az alakot?- kérdezte Yusuke miközben föltápászkodott a földről.

-         Igen. Ő nekem dolgozik.

-         Mi van?- lepődött meg Yusuke.

-         Jól hallottad.

-         Botan te erről tudtál?

-         Nem tudtam erről. Miért nem mondtad el ezt nekem Koenma Nagy Úr?

-         Azért mert lehet, hogy elszóltad volna magad.

-         Lehet, hogy nagy az erőd Yusuke de ész terén nem jeleskedsz. - szólalt meg Hiei.

-         Ezt miből gondolod?

-         Gondolkozzál. Ha tényleg az egyik legveszélyesebb szörny lett volna, akkor nem csak minket küldtek volna ki.

-         De mire volt jó ez Koenma?- kérdezte a beszélgetésbe bekapcsolódva Kuwabara.

-         Arra, hogy meg tudjuk alkalmas-e Yusuke a következő munkájára.

-         Milyen munkára?

-         Az egyik legveszélyesebb munkád lesz mind közül.

-         Na engemet már most elfelejthetsz. – szólalt meg Kuwabara - Nekem ugyanis tanulnom kell.

-         Sokra mész a tanulásoddal, ha az egyáltalán az iskolád egybe marad majd. - szólalt meg Kyriachi. - Ugyanis ha nem állítsuk meg őket, akkor lehet, hogy az emberiség nem is marad életbe.

-         Miért?

-         Azért mert olyan hatalmas erővel állunk szembe, amiket lehet, hogy én se győzök le. Pedig én is közéjük tartoztam régen.

-         Milyen hatalmas erőről beszélsz?- kérdezte Yusuke.

-         A Xalaniten klánról.

-          Mi? Ez, hogy lehet? Hisz már rég megsemmisült a Xalaniten klán. – lepődött meg Hiei.

-         Mi az a Xalaniten klán? - kérdezte Kuwabara.

-         A legveszélyesebb klán volt az alvilágba. És most feltámadt.

-         Miért ilyen veszélyes ez a klán?

-         Azért mert az olyan szörnyeket, mint Raizen gond nélkül el tudnak pusztítani.

-         Akkor, hogy győzték le őket?

-         Bezárták őket egy olyan helyre, amiből ők sem tudnak kijutni. Legalább is azt hittük. – magyarázta Koenma. – De nem régibben Kyriachi titokban talált egy kiutat és elmondta nekünk, hogy már nem sokáig bírja az őket körül vevő fal. Ezután átállt hozzánk.

-         De miért álltál át hozzánk?

-          Azért, hogy meg mentsem az emberek világát és az alvilágot. Ugyanis nem rég az egyikünk rá jött arra, hogy tudnának át jönni az emberek világába is. Én is ezen a kapun jöttem át.

-         Akkor a többiek miért nem követek?

-         Mert meg semmisíttetem ezt az átjárót. De nem sokára megint megépítik csak évek kérdése.

-         Úgy, hogy gyorsan kel cselekedni. Ezért az új társatok Kyriachi.